A királyi gárda – bemutatjuk a Real Madrid CF-t
Hogyan vált a Spanyolország geometriai középpontja a világfutball központi helyévé?
Néhány Oxfordot és Cambridget megjáró egyetemi tanár és diák a lexikális tudás és hasznos élettapasztalat mellett hazavitt Madridba ez olyan gömb alakú játékszert, mely 1897-ben a Futball Club Sky létrehozását eredményezte. Ez volt az az egyesület, melynek egyik feléből a mai Real Madrid előde, a Club Espanol de Madrid kialakult.
A csapat alapító iratának egy része
Aztán 1902. március 30-án létrejött a Madrid Football Club, mely már három évvel alapítása után megnyerte a Copa del Reyt, méghozzá a pár évvel idősebb Athletic Bilbao ellen sőt, zsinórban még három alkalommal sikerült elhódítaniuk a kupát, így az 1908-ig lebonyolított hat kiírásból négyet a Madrid nyert meg. A királyi jelzőt 1920-ban XIII. Alfonz király adományozta az egyesületnek, innentől lett a klub hivatalos neve Real Madrid CF.
1929-ben a spanyol bajnokság első évada egyben az egyik legszorosabb is volt az eddigi 85 kiírás közül. A Real Madrid egészen az utolsó játéknapig az élen állt, ám ekkor az Athletic Bilbao – nem először és nem is utoljára – kibabrált a fővárosiakkal, így a történelmi bajnoki trófea az FC Barcelona markába szállt. Azonban nem kellett sokat várni a klub első bajnoki címére, melyet az 1931-32-es szezonban zsebelt be.
Az ember, aki feltette Madridot a világtérképre – Santiago Bernabéu
A klub életében 1945-ig egy kisebb válság köszöntött be, ám ekkor jött Santiago Bernabéu, aki 1945-ös elnökké kinevezése után előbb 37 millió pezetából felújította a Chamartín városrészben található stadiont, majd az 50-es évek közepén a párizsi Ambassador Hotelben a L’Équipe újságírója Gabriel Hanot és az Aranycsapat szövetségi kapitánya Sebes Gusztáv közreműködésével megalapította a BEK-et, majd korszakát megelőző játékospolitikájával örökre beírta csapatát a labdarúgás történelemkönyveibe.
Az első öt kiírást olyan világklasszisokkal nyerte meg, mint amilyen Alfrédo Di Stefano, Puskás Ferenc, Francisco Gento és Raymond Kopa voltak. A szenzációs ötös széria méltó lezárásául szolgált az 1960. május 18-án a Hampden Parkban 7-3-ra megnyert Frankfurt elleni finálé, melyen Puskás négyszer, Di Stefano háromszor volt eredményes. A száguldó őrnagy teljesítményét azóta sem tudta senki még csak megközelíteni sem!
A Real első legendás triója: Alfredo Di Stefano, Francisco Gento, Puskás Ferenc
A minden idők legjobb magyar játékosa által repített klubot csak a magyar futballforradalmár tudta letaszítani a trónról, a Guttmann Béla vezette Benfica a következő két BEK-et egyaránt magabiztosan nyerte, az 1962-es kiírás fináléjában Puskás mesterhármasa ellenére 5-3-ra diadalmaskodott a portugál csapat.
A hatodik trófeára 1966-ig kellett várni, ekkor a játékosként három BEK-et nyerő Miguel Munoz immáron a csapat edzőjeként visszakormányozta a madridi bárkát az európai klubfutball trónjára. Az ekkor a spanyol szövetség légiós korlátozása miatt igencsak megfiatalított csapatban továbbra is ott volt Puskás és Gento.
A Real történetének első aranykora 1969-ig tartott, az azt megelőző tizenhat esztendőben hat BEK-et, tizenkét bajnokságot és egy kupát nyert a királyi gárda. A fiatalítás hatására a Madrid nem tudta megtartani azt a magas szinten, a birodalom Santiago Bernabéu 1968-as halálával omlott össze végleg. A FIFA emlékére háromnapos gyászszünetet rendelt el az épp zajló világbajnokságra!
Emilio Butragueno, a keselyű
A 80-as évek válsága addig tartott, amíg fel nem nőtt egy olyan spanyol generáció, mint amilyen az Emilio Butragueno, Manolo Sanchís, Santillana és Míchel nevével fémjelzett volt. Ennek a generációnak a csúcsot az UEFA-kupa megnyerése jelentette 1985-ben és 1986-ban, előbbit a Videoton elleni finálét követően.
A Real Madrid második aranykora 1996-ban kezdődött, amikor Lorenzo Sanz elnök Fabio Capellot ültette a kispadra, és 1997-ben megnyerte a bajnokságot. Európa tetejére 1998-ban tért vissza a csapat, amikor is 32 ínséges esztendő után Pedrag Miljatovic góljával legyőzték a Juventust és megnyerték a BL-t, azonban a keretet, amit Capello rakott össze, már Jupp Heynckes vezette fel a trónra.
1999-ben a klub legendás játékosa, a blancókat tizenhat esztendőn át védekező középpályásként erősítő Vicente Del Bosque vette át a csapat irányítását, és remekül élt a lehetőséggel. Előbb 2000-ben duplázott a csapattal, a BL mellett a bajnokságot is megnyerte, majd jött a centenáriumi év, és a klub fennállásának századik évfordulója alkalmából megnyerte a 2002-es BL-trófeát is.
A 2000-es évek legmeghatározóbb embere azonban nem ő, hanem egy madridi mérnök-közgazdász, Florentino Pérez lett! „Ha kockáztatni akarsz, építs fiatal játékosokra, ha nyerni, költs olyan játékosokra, akiknek teljesítménye nem kérdéses”- hangoztatta az elnök, és hogy komolyan gondolta, amit beszél, 2000 nyarán első igazolásaképp elhozta a Barcelonától Luis Figót.
Galaktikusok egymás között: Beckham, Figo, Zidane, Raúl, Ronaldo
Pérez mindent megtett azért, hogy a Real Madrid legyen az a klub, ahol minden valamire való futballista legalább egy évet játszani akarjon. 2001 nyarán 76 millió euróért leigazolta minden idők egyik legjobb irányítóját, Zinadine Zidane-t, aki manapság is a klub edzője, és a következő dinasztia sikerkovácsa lehet. A franciát 2002 nyarán a fenomén Ronaldo, még egy évvel később pedig David Beckham követte, ám a nagy költekezés nem érte el azt a hatást, amit Pérez várt tőle.
Nem lehet szó nélkül elmenni a klub két legendás spanyolja, magát 16 esztendősen az iskolapadból a kezdőcsapat kapujában találó Iker Casillas, valamint a városi rivális Atlético akadémiáján nevelkedő, ám a Realban a klubhűség mintaképévé váló Raúl Gonzálezről sem. A két spanyol összesen több, mint ezer pályára lépéssel büszkélkedhet a Real mezében. Talán ebbe a kategóriába kezd a csapatot 2005-től, illetve 2007-től napjainkig erősítő Sergio Ramos és Marcelo is…
Iker Casillas, a Real Madrid történetének legjobb kapusa
2009-ig egy kisebb vegetációs időszak következett a klub életében, ekkor azonban újabb nagy költekezés vette kezdetét a klub életében: Egy nyár alatt Cristiano Ronaldo, Kaká, Karim Benzema és Xabi Alonso is áttette székhelyét a Bernabéuba, valamint 2010 nyarán érkezett José Mourinho, aki késhegyre menő csatát vívott a Barcelonával és edzőjével, Pep Guardiolával. A nagy költekezések eredményeképp 2012-ben 100 pontot gyűjtve legyőzték a Barcát a ligában, ám a BL-győzelem továbbra sem jött össze.
2013 nyarán elváltak a kontrafutballra építő Mourinho és a Real útjai, jött Carlo Ancelotti, akinek a kezei alatt először állt össze a BBC trió, és meglett a hőn áhított „la Décima”, azaz a tízedik – majd idén a tizenegyedik – BL-trófea is bekerült a vitrinbe. Manapság Zidane építi tovább az Ancelotti által lefektetett 4-3-3-as játékrendszerre épülő szórakoztató futballt, és ő lehet az első csapat edzője, aki megvédi címét a BL megreformálása óta!
A Clásicót felvezető sorozatunk következő részében bemutatjuk a szombati mérkőzés helyszínét, a Camp Nou-t!
A 265. Barcelona-Real Madrid felvezető sorozatának korábbi részei: